Anne Green
Tévedés hazatér

4. fejezet

-Megváltozott a takarmány? - kérdezte Anne, és lova egyre növekvő pocakjára nézett.
-Talán nem lovagolsz annyit most a suli mellett, mint amennyit nyáron lovagoltál. A takarmány biztosan nem változott.
-Mit csináljak vele Kevin? Jön a versenyszezon, nem mehetek oda egy guruló lóval - mosolygott Anne a barátjára.
-Edzetek többet!
-De így is leromlottak a jegyeim. -fancsalodott el.
-Ha gondolod, és időm engedi, néha megmozgatom ha gondolod.
-Az remek lenne. Köszönöm.- és hálája jeléül megcsókolta a fiút.
-És te hogy vagy, te kis Ördög - fordult oda a Tévedés boxában álldogáló új jövevényhez, a fekete és ravasz arab kancához. A ló válaszként megcsippentette Anne vállát.
-Au, ez fájt! Ne csinálj többet ilyet, mert különben...
-Anne leveled jött!- vágott lánya szavába Angie.
-Nekem?
-Igen neked.
-Bemegyek a házba 10 perc ás jövök. - azzal búcsúpuszit adott Csalfának és Kevinnek.
-Kitől jött?
-Valami Margaret White-tól.
-Nem ismerek olyat.
Anne feltépte a borítékot. Egy ideig csak bámulta a benne levő papírokat, majd könnyes szemmel anyjára nézett.
-Tévedés papírjai. Most lett végleg az enyém.
Ez a levél feltépte a régi sebeket, pedig már 5 hónapja, hogy a ló a szabad életet válsztotta.

*

Mivel tél van, ezért a fedett lovardában edzettek, és Kevin is csatlakozott hozzájuk Álom nyergében.
-Most jöjjön az oxer - nevetett a lány, és Csalfát az akadályra irányította. A ló átugrotta, de mintha mégis nehezére esett volna.
-Renben, mi végeztünk mára. Csalfa nem bírja - keseredett a lány, aki egyre többet lovagolt, hogy lova visszanyerje régi formáját.
Bent lenyergelte a lovat, majd kivezette a legelőre. A haflingi a legporosabb részhez ügetett, és meghempergett.
-Azthiszem kihívom az állatorvost, talán ad valami tanácsot hogy mit csináljunk és mit ne. - és ezzel el is indult a ház felé, hogy felhívja Mattet, az állatorvosukat.

*

-Hát Anne, attól tartok, most egy ideig nem lovagolhatsz Csalfán.
-Miért? Valami baj van. Tudtam! Biztos én voltam. Túlhajtottam vagy...
-Várj! Én nem nevezném bajnak, bár épp most van a versenyszezon igaz?
-Igen.
-Akkor ez idén sajnos kimarad. Ugyanis a lovad 9 hónapja vemhes.
-Hogy micsoda? -kerekedtek el Anne szemei. De hogyan, mikor, ki?
-Valószínű, amikor Sátán kiszökött, előtte meglátogatta a te lovadat is - vélekedett Kevin, aki eddíg a háttérből figyelte az eseményeket.
-Huhh... - Anne nem volt képes többre, besétált a boxba és Csalfa pocakját simogatta. Akkor 2 hónap múlva lesz egy kiscsikóm?
-Attól tertok igen.
Ezek után Anne nem bírt magával. Örömtáncot járt, és össze-vissza ölelgette a lovat.
-És nem lesz baja, hogy eddíg lovagoltam?
-Nemhinném, de mostmár inkább hagyd pihenni.
-Úgy lesz, úgy lesz! Köszönöm doktor úr! Ez a legeslegjobb szülinapi ajándékom!
-Ó, akkor isten éltessen! - mosolygott a doki.
-Még nem ma, hanem majd január 23.-án, azaz 5 nap múlva. De addíg (sőt tovább is) ki fog tartani ez az öröm.
Kevin kikísérte a doktort az autójához, Anne pedig a boxban maradt. Csodálattal nézte a lovat, aki a szénahálóból húzogatta kifele az ennivalót.

*

-Boldog szülinapot! - mosolygott James a lányára, aki akkor mászott lefele a lépcsőn. Anne elmosolyodott. El is felejtette. Gondolatai folyton a csikó körül jártak. Valyon milyen lesz? Mint az apja fekete és kecses, vagy mint az anyja palomínó és erőteljes? vagy a kettő keveréke. Úgy érezte nem tud többet várni. Már csak 1,5 hónap.
-Mit csinálsz ma? - kérdezősködött Angie, miközben lánya elé tette Anne kedvenc szendvicsét.
-Kevin elvisz moziba, de előtte rendbeszedem Csalfát, és edzek egyet Villámmal.
Reggeli után felrohant a szobájába, felkapott egy pólót és egy farmert, és indult is az istállóba. Nagyon örült, hogy a szülinapja szombatra esett, így nem kellett iskolába mennie. Az istállóba érve hatalmas nyerítés fogadta, ahogy eddíg minden áldott reggel. Csalfa majd kiesett a boxból, amikor a lány odaért, hogy megsimogassa.
-Hogy van a kismamma? - és mosolyogva a kanca terebélyesedő pocakjára lesett. Csalfa erre nekiállt löködni a vállát.
-Jólvan na! Hozom már te rabszolgahajcsár. - és nevetve elindult a takarmányos felé. Ott találkozott Kevinnel, aki egy hatalmas csókkal üdvözölte.
-Boldog szülinapot te kis 17 éves - és megölelgette a lányt. 1 év, és nagykorú leszel mint én - emelte fel büszkén a fejét.
-Ne vágj fel! - mosolygott Anne, majd kibontakozott az ölelésből, amikor meghallotta Csalfa türelmetlen nyihogását.
-Utána segítek a többieknél is - és már rohant is Csalfához, aki úgy vetette rá magát az abrakra, mintha nem evett volna már ávek óta.
Ezekután a többi lónak is kiosztotta a reggelit, majd rá 1 órára felnyergelte Villámot és tartottak 1 1 órás edzést. Utána hazament ebédelni, majd indultak is a moziba. A film nagyon érdekes és vicces volt. Aztán hazafele vették az irányt.
Amikor belépett az előszobába egy hatalmas "meglepetés" kiáltást hallott, majd az összes ismerőse feje felbukkant a nappaliban.
-Úgy örülök, hogy ennyien itt vagytok! - mondta a lány két óra múlva. Nagyon élvezte, hogy még a régi barátai is jelen voltak az eseményen. Este fél 11-kor az utolsó vendégek is távoztak. Anne teljesen felvillanyozódott, nem tudott volna aludni, úgyhogy kiment az istállóba. Az ajtó nyitva volt, mint általában este, bár csodálkozott, hogy a lovászok még nem csukták be.
-Szia kicsikém - suttogott be az istállóba, amíg a villanykapcsolót kereste.  Csalfa nyerített, de hozzátársult még egy mélyebb nyerítés is. Anne csodálkozott, hogy vajon emlyik ló köszönhetett még neki. gyorsan végigpörgette mind a 10 ló nevét a fejében, akik ebben az istállóban voltak. Biztosan Ördög lesz az.
-Hol van már az a fránya kapcsoló - de mihelyt kimondta máris megtalálta és az istállót elöntötte a fény. Megfordult és a látványtól a szava is elakadt. Tévedés állt vele szemben, Csalfa boxa mellett.
Egy ideig csak nézte a lovat, majd lassan elindult felé. Belecsípett a karjába, nemcsak álmodik-e. Odaért a tarka ménhez, kinyújtotta a kezét és Tévedés puha orrára helyezte. A ló, mint mindíg, megböködte a lány kezét, és úgy viselkedett mintha ez a 7 hónap nem is lett volna, mintha végig itt lett volna. Mégis más volt rajta valami. A szemében levő búskomorságot, felváltotta a boldogság.
-Hát mégiscsak hazajöttél? - ölelte meg könnyes szemmel a lovat, aki nyugodtan álldogállt és várta amíg a lány kisírja magát.
-Hát itt vagy - lépett Kevin az istállóba. Amikor megpillantotta a lovat, megdörzsölte a szemét. Hát ő meg?
-Haza jött Kevin! újra itthon van - nézett csillogó szemekkel hol a lóra, hol pedig barátjára.

*

Március van. A fák rügyeznek és minden kezd éledezni. Tévedés 2 hónapja jött vissza a telepre, és sokkal boldogabb volt, mint az előtt.
-Két nap és jön a csikó - lelkendezett Anne, miközben Csalfa és Tévedés leggelőjén heverészett a fűben Kevinnel.
-Bizony. Kint alszunk akkor az istállóban hogy kéznél legyünk?
-Hát persze - ült föl Anne, amikor Csalfa odaügett hozzá. Már alig várom. Annyira kíváncsi vagyok rá.
-Szerintem az apjára fog ütni, tudod, hogy Sátán csikói mind az apjukra hasonlítanak.
-Igazad van. Bemegyünk enni? Farkas éhes vagyos - és mintezt alátámasztva megkordult a gyomra.

*

Reggel az istálló felé igyekeztek Kevinnel. Mikor beléptek csak Tévedés üdvözölte őket. Csalfa feje nem kandikált ki. Anne odarohant.
-Kev...- a fiú erre odaszaladt és ő is csöndben maradt.
-Hát tényleg az apjára ütött - törte meg végül a csöndet a srác.
-Leszámítva, hogy az apja nem Sátán, hanem Tévedés.

*

A kanca csikó neve Szabadság lett, hiszen az apja tudta hogy milyen az, és mégis hazajött ide, és itt volt szabad a maga módján.
 

Szabadság:

Vége