Anne Green
Tévedés 

1. fejezet

-Hát itt lennénk! - szólalt meg Dave a hátsó ülésről.
Anne kikászálódott a kocsiból, és körülnézett a hatlmas birtokon, amit már annyira ismert. Mégis, most minden más volt így, hogy szeretett nagyanyja már nem lehetett velük.
A család 2 hónapja veszette el imádott nagyiját, aki egy hatalmas lótelepet, a Beauty Place-t hagyta rájuk.
A lány szeme megtelt könnyel. Mind a 16 évét a nagymamája közelében, a telepen töltötte, és tudta, nehéz lesz nélküle.
-Én most megyek és üdvözlöm Csalfát - mondta, és indult is a karámok felé.
Anyja csak mosolygott utána.
-Hát a csomagjaiddal mi lesz???
De a lány ezt már nem is hallotta. Imádott lova felé tartott, aki mihelyt észrevette gazdáját, hatalmasat nyerített, és vad vágtával igyekezett mihamarabb kisgazdája elé kerülni.
-Hogy vagy te csodálatosan gyönyörű ló???- kérdezte mosolyogva, miközben a paripa dús sörényébe temette arcát - mostantól minden más lesz - mondta elgondolkodva.
-Anne gyere már - sürgette bátyja - valakinek a te csomagjaidat is be kellene vinnie.
Dave, hát igen. 2 évvel volt idősebb hugánál, és ezt amikor tudta, érzékeltette is vele.
-Drágaságom, most el kell mennem, de ígérem, hogy délután elmegyünk a tóra.
Azzal egy hatalmas csókot nyomott lova bársonyos orrára, és indult is vissza a kocsi fele.

-Fér még valami is abba a szekrénybe? - kérdezte James a lányát. - így is teljesen tele volt, és most hogy ideköltöztünk, most aztán...
-Minden oké apu - próbált mosolyogni Anne.
Odasétált az ablakhoz -ami egyenesen Csalfa legelőjére nézett - és bámult ki az ablakon.
-Nekem is hiányzik - mondta James és átkarolta lánya vállát.
-Fél óra múlva vacsi - halatszott Angie hangja a földszintről.
*  
Vacsora után Anne felnyergelte Csalfát, és elindultak. Át a nádason az erdőn és a réteken, míg végre eljutottak a tóra. Varázslatos egy hely volt. Gyorsan leszerszámozta a lovat, és már indultak is a tóba.
-Ez a hőség - morgolódott Anne.
Csalfa imádott úszni, ezért minél beljebb és beljebb kerültek a vízbe, majd aztán visszafordultak. Kint a parton napoztak még kicsit és szárítkoztak, majd ideje volt visszaindulni.
Épp az egyik legelőn jártak, amikor ismerős hangokat hozott a szél. Hirtelen a horizonton feltűnt egy csapat vadló. Anne imádta ezt a látványt, s ilyenkor gondolkodott el azon, hogy nem véletlen lett a telep neve "Beautiful Place" -ami gyönyörű helyet jelent.
Szívesen nézte volna még a tölük pár száz méterre levő lovakat, de el kellett indulniuk hazafelé.
A hazaúton átugrattak néhány fát, ami Csalfának igen tetszett. Mikor megérkeztek, leszerszámozta, lecsutakolta, majd megetette az ő drága lovát.
-Jóéjt kincsem! - búcsúzkodott a lány - holnap ismét jövök!
Azzal elindult be a házba. Útközben a bátyjával futott össze, aki szintén most hagyta az istállóban lovát, Táncost.
-Milyet lovagoltál? - kérdezte bátyját.
-Csodálatosat! Olyan régen ültem nyeregbe... Elmentünk az erdőbeli akadálypályára, és ott ugrattunk kicsit. És te merre jártál?
-Mi lementüönk a tóra, és hazafelé megint láttam a vadlovakat.
-Igen, a vadlovak. Mennyire jó érzés lehet meglovagolni egyet.
Elérték a házat, bementek, ahol a család másik 3 tagja épp valami filmet nézett.
-Na? Milyen volt gyerekek?
-Remek! - felelték egyszerre.
-Mi lenne ha holnap együtt lovagolnánk ki? - vetette fel az ötletet Anne huga Jenna.
-Majd még meglátjuk Tücsök - mondta édesapja.
-Jóéjszakát, én aszthiszem hogy lefekszek, eléggé kimerültem - mondta Anne, és hogy ezt megerősítse ásított is egyet.
-Menj csak szivem, reggel találkozunk! Jó éjt!
Anne fölment a szobájába, ahol még olvasgatott kicsit, aztán pedig mély álomba merült.

Tovább a második fejezetre >>>