Anne Green
Tévedés

2. fejezet

Anne reggel korán ébredt, egész éjszaka alig aludt valamit is. Ránézett az órájára, 5:15. Mivel úgy döntött hogy úgysem tudna visszaaludni, kikecmergett az ágyból, felvette a lovaglóruháját, és elindult kifele. Mielőtt kilépett volna, hallotta, amint szülei szobájában megszólalt az ébresztő óra. Útban az istállók felé, a lány nézelődött, üdvözölte az összes lovat, majd belépett Csalfa istállójába. A ló mihelyt lépteket hallott, kinézett a boxából, és hatalmas nyerítéssel üdvözölte gazdáját.
-Szia te gyönyörű - ölelte meg a lovat - hogy aludtál?
A ló erre böködni kezdte a lányt, hátha hozott neki valamilyen finomságot.
-Mindjárt te édes - mondta nevetve - és miután megreggeliztál, elindulunk... mondjuk az erdőbe.
Elindult a takarmányos felé. A lovászok is épp most kezdték elkészíteni a reggeliket. Anne mindenkit jókedvűen üdvözölt, egyszercsak magakadt a szeme, egy addíg ismeretlen fiún. Félhosszú, fekete haja és kék szeme volt.
-Szia! - köszöntötte udvariasan - bocs hogy megkérdem de hogy lehet hogy eddíg még nem láttalak erre?
-Hello! - mosolygott rá vissza a fiú - csak pár napja dolgozok még csak itt. És te, én se gyakran látlak?
-Mi örököltük a birtokot - válaszolta tömören - ide tudnál adni egy kis zabot?
-Persze! Melyik lónak viszed?
-Csalfának. Tudod a haflingi a 8-as boxból.
-Tudom... Gyönyörű az a ló.
-Meghiszem azt - mondta büszkén a lány.
-És te melyik lovaknak viszel reggelit?
-Ámornak, Kincsnek, Csillagnak és Drágának.
Egyszercsak türelmetlen nyihogás jött az istállóból.
-Aszthiszem, hogy nekem most indulnom kéne, Csalfa drága éhes.
-Menjél csak - mondta nevetve a fiú - majd még biztosan találkozunk.
-Biztosan - mosolygott Anne - addíg is szia!
-Szia!
Csalfa alig akarta megvárni, amíg az étel az etetőjébe kerül.
-Egyél csak te kis szerencsétlen éhes ló.
Mialatt Csalfa a reggeli eltüntetésével szorgoskodott, addíg Anne kikaparta a patáját és lecsutakolta.
-Már csak a sörényed és a farkad van hátra - mondta a türelmesen ácsorgó lónak.
Mikor ez is megvolt, indult a szerszámos fele, és összeszedte a ló nyergét és kantárját.
A nyergeléssel hamar megvolt, kivezette a lovat és felült rá. Már épp indultak amikor valaki utána szólt. Hátranézett és ismét a fiú volt. Ámor nyergében jött utánuk.
-Merre mentek? - kérdezte.
-Az erdőbe, velünk tartotok?
-Természetesen, ugye Ámor?
Elindultak, és beszélgettek. Kiderült, hogy a fiút kevinnek hívják, 18 éves, és imádja  a lovakat.
Nagyon jól érezték magukat egymás társaságában, észre sem vették hogy repül az idő.
-Sajnos lassan el kell indulni visszafelé - mondta bánatosan a fiú.
-Okké, semmi baj. Verseny a mezőig??? - kérdezte kihívó mosollyal.
A fiú bólintott és indult is a "futam". Anne előredőlt a nyeregben és a ló oldalához nyomta a lábát.
-Gyerünk aranyoskám!
Csalfának több se kellett. Fénysebességgel lőtt ki, és jó pár méterrel maga mögé utasította Ámort.
-Huh - érte utol őket Kevin - ti nagyon tudtok valamit - mondta a srác egy mosoly kíséretében.
-Most lassan menjünk, hátha látjuk a vadlovakat!
-Vadlovak? Vannak erre vadlovak? - kérdezte csodálkozón Kevin.
-Persze. Na gyere.
Elindultak a réten át a folyóhoz. És a lovak ott voltak. Ez egy másik csoport volt, mint amelyiket Anne eddíg figyelte.
-Csodálatosak - ámult el Kevin.
-Tudom. Nézd azt a tarkát hogy mennyire gyönyörű - Anne alig tudta levenni a szemét a csődörről. Teste csupa izom, egész testében figyelt, éber volt, és magabiztos. Nem ő volt még a vezér, de Anne biztosra vette, hogy nemsokára ő lesz. Egyszerre csak a ló megpillantott valamit az erdőben, éleset nyerített, mire a ménes arrébb vágtatott, de nem messze, mert nem voltak benne biztosak, hogy van ott valami is. Egyszercsak az erdőből egy csapat őz jött ki - biztosan megszomjaztak. A csődör tévedett, semmi veszély nem volt.
-Hát aszthiszem kicsit tévedett - mosolygott Kevin, amint a ló csodálkozó pofáját nézte.
-Tévedés... - suttogta Anne.
-Tessék? - kérdezett vissza a srác.
-Tévedésnek fogom hívni - mosolygott.
-Ez remek... csak sajnos tényleg indulnunk kell.
-Rendben- válaszolt savanyúan a lány, és egy utolsó pilantást vetett még a lovakra.
Tévedés ott rohangált a többiek körül.
-Biztosan megint látott valamit - érte utól nevetve Kevint.
Másfél óra múlva érkeztek vissza a telepre, ahol leszerszámozták a lovakat, majd kiengedték őket a legelőikre. Rendbe tették a szerszámokat, majd kitakarítottak néhány boxot, és végül lecsutakoltak néhány lovat, amiket végül kivittek a legelőkre.
-Nem lenne kedved délután elmenni valamerre? Mondjuk moziba? - kérdezte kissé bizonytalanul Kevin.
-Hát - gondolkodott a lány, akit még nem igazán hívott randizni senki - szívesen elmegyek - válaszolta mosolyogva.
-Akkor olyan 3 fele érted megyek.
-Rendben.
Anne fejében sok minden cikázott; Tévedés, Kevin, Csalafa...
A díjugrató pálya felé tartott, biztosra vette hogy Dave és Jenna ott vannak. Hát nem is csalódott bennük. Dave épp egy kombinált akadályra vezette rá Táncost, míg Jenna egy x-re ugratott Gold-dal.
-Tudtam hogy itt vagytok - nevetett.
-Nem hozod ki Csalfát? - kérdezte tőle bátyja.
-Nem. Most jöttünk meg terepről.
-Láttam - mondta Dave, miközben szeme kajánul csillogott.
-Most mi van? - kérdezte a lány, és érezte hogy arcát elönti a pír.
-Ki volt az a fiú?
-Kevin, ő az új lovász.
-És találkoztok még valamikor? - csúszott egyre lejebb a nyeregből Dave.
-Ha tudni akarod, ma délután megyünk moziba. Na nekem dolgom van. Sziasztok! - azzal sarkon fordult és elindult a ház felé.
Dávid megrázta a fejét, majd folytatta Táncos edzését.
-Jó reggelt!!! - kiáltott amint belépett a konyhába.
-Szia szivem - puszilta meg anyja lányát - kérsz pirítóst?
-Igen - az órára nézett, és rádöbbent, hogy már fél tíz van.
Megette a reggelit, és közben anyjával trécselt.
-Merre jártatok?
-Kimentünk az erdőbe Kevinnel és...
-Ki az a Kevin? - vágott lánya szavába Angie.
-Az új lovász - forgatta szemeit a lány, hát senki nem hallott még róla?
-Értem - felelt anyja és közben azon gondolkodott, hogy ki is lehet az a fiú... Majd délután lemegy a lovászokhoz és kideríti.
-Nos. Ott tartottam, hogy ugye kimentünk terepre, és láttam megint a vadlovakat. De ez nem az a csoport volt, amelyiket látni szoktam. Volt köztük egy gyönyörű, tarka mén, akit elneveztem Tévedésnek - fejezte be mondanivalóját a lány.
-Érdekesen hangzik... Mikor mentek terepre?
-Kivel?
-Hát Jennával és Dave-vel?
-Teljesen elfelejtettem... - mondta a lány - akkor aszthiszem le kell mondanom a mozit Kevinnel.
-Ó, vagyis újra találkoztok - mosolygott csillogó szemekkel lányára.
-Már te is kezded??? - fordult meg a lány.
- Jól van na, abba hagyom. De nehogy lemond a mozit! Majd mennek ketten.
-Köszi anya, mosolygott hálásan annyára Anne.
Hirtelen hatalmas hangzavar tört ki az udvaron. Anyja és lánya egyszerre indultak meg az udvar fele. A lovászok a traktor platóját állták körbe, és közben utasításokat adtak egymásnak.
-Csak óvatosan mondítsd!
-Készíts elő agy boxot...
Anne elindult a traktor felé, és látta, hogy egy lóláb lóg le róla.
-Mi történt? - tette fel a kérdést az egyik lovásznak.
-Egy vadlovat megtámadott valami -  felelte az, és indult is hogy segítkezzen valahogy az istállóba cipelni az állatot. 
A tömegtől Anne semmit se látott, csak amikor beértek az istállóba akkor döbbent le igazán.
-Tévedés...

Tovább a harmadik fejezetre >>>