Anne Green
Tévedés

3. fejezet

A lány teljesen megszeppenve állt a boksz előtt. Ez a az a ló lenne, akit kint látott a szabadban teljes egészségben és pompában. A ló teste élettelenül feküdt előtte, testén több helyen mély sebek voltak, de az állat még lélegzett.
-Minden rendben lesz - halotta Kevint a háta mögül, akinek jobb karja ott pihent Anne vállán - a sebeket nemsokára lekezeljük, és utána már biztos hogy meggyógyul - próbált lelket önteni a lányba.
-Remélem is... El sem hiszem hogy ez az a ló, akit kint láttunk, most olyan védtelen.
-Majd ha felébred akkor azthiszem lesz egy kis hiszti.
-De mégis mi támadhatta meg?
-Fogalmam sincs, talán valamiféle kóborkutyák.
-Biztos megint nem hallgatott rá a csapat - mosolygott a lány.
-Gyere, igyunk valamit, ma már valószínű hogy nem megyünk sehova.
Elindultak a lovászok házai felé, ahol Kevin egy kisebb szobába vezette Anne-t.
-Kávé vagy víz?
-Víz jó lesz köszi.
Ittak és beszélgettek, majd fél óra múlva elindultak az istállók felé. Tévedést már kezelésbe vették, sebeit fertőtlenítették, és rendbe tették. Esetlenül, kissé szédelegve állt a boksz hátuljában.
Anne be akart menni hozzá, de Kevin mihelyt látta a ló reakcióját, inkább kitessékelte a lányt a bokszból.
-Azért óvatosan! Igaz hogy kissé esetlen, de akkor is tud támadni - nézte a ló hátrasunyt füleit, haraggal (és félelemmel) teli szemeit, és támadásra kész testtartását.
-Ne ránk haragudj te ló - szólalt meg kedvesen Anne - ha mi nem lennénk lehet, hogy nem így néznél ki.
A ló valószínüleg nem így gondolta, ő csak azt érezte, hogy távol van a ménesétől, egy kis helyre bezárva, ahol rengeteg ismeretlen dolog veszi körül.
-Azthiszem áthozom ide Csalfát, hátha kijönnének egymással...
-Azért csak óvatosan vele, nehogy rátámadjon! - figyelmeztette a lányt Kevin.
-Rendben! Nem megyünk ki terepre, szügségem lenne egy kis friss levegőre...
-Nem tudom mehetek-e, vagy szügség van-e rám az istállók körül.
-Gyere nyugodtan, Villámra úgyis ráférne egy kis mozgás.
Felszerszámozták a lovakat, és elindultak a tó irányába. Útközbe többnyire hallgattak, mindkettejüknek ugyan az járt a fejében.
Egyszercsak, valami mozgásra lettek figyelmesek a rét végében. Egy falka kutya tartott feléjük. A lovak már rég észrevehették őket, mert hosszú idő óta elég nyugtalanok. Amikor Anne felriadt gondolkozásaiból, észrevette a falkát, amint szép csöndesen tartanak feléjük.
-Tévedés támadói! - szólt riadtan a lány - Kevin! Gyorsan! Vágta vissza!
Azzal megfordították a lovakat, és a nádason keresztül -ami a legrövidebb út- vágtattak haza.
Mikor visszaértek rájöttek hogy ez nem épp a legjobb dolog, hogy egy elég nagy falka kutya kódorog erre.
-Valamit tenni kell ellenük - idegeskedett a lány - ez hatalmas veszély a vadlovakra nézve. Be kell őket fogni!
-De mégis hogyan?
-Nem tudom, valamit ki kell találnunk!

Este Anne átköltöztette Csalfát a Tévedéssel szemközti boxba.
-Drágám, te mostantól itt vigyázol Tévedésre rendben? - bújt hozzá a lóhoz.
-Te pedig ne félj ennyire! Itt senki sem bánthat! - indult el Tévedés boksza felé.
A ló kiváncsisággal teli félelemmel nézett a lány felé, aki egy almát gurított elé. A ló ezt örömmel fogadta, és 3 harapással el is csócsálta, de közben szeme végig Annen volt, és figyelt rá.
-Te bolond ló - mondta szeretettel teli hangon.
Mégegyszer egy búcsúcsókot nyomott imádott haflingie orrára, mejd elindult a ház fele.
Ott már mindenki vacsorázott, már csak Anne-re vártak.
-Szerencsétlen ló - szólalt meg James - nem semmi mit műveltek vele azok az állatok. Csak tudnám mi, vagy mik támadthatták ennyire meg.
Anne sokat gonolkozott, elmondja-e mit láttak, és arra jutott, hogy amíg nem biztos a dolog, nem tehetnek semmit.
Mielőtt lefeküdt volna átosont Kevinhez, és megbeszélte vele, hogy másnap reggel fél hatkor kilovagolnak.
Anne teljesen elfáradt, és el is aludt, mihelyt a párnához ért feje.
Eszméletlen bolondságot álmodott. Kevin épp Tévedésen lovagolt, amikor megtámadta őket 1 lónagyságú farkas. Anne segíteni akart nekik, de nem tudott megmozdulni, úgyhogy csak szemlélője lehetett a dolgoknak.
Ismét negyed hatkor kelt, de most már az órája csörgésére. Örült hogy vége az álomnak. Kimászott az ágyból, és elindult az istállók felé. Egyből a takarmányoshoz ment, ahol már egy-két lovász sürgölődött. Megtöltött 2 vödröt, majd lindult Csalfa és Tévedés istállója felé.
Csalfa hatalmas nyerítéssel fogadta kisgazdáját, míg tévedés továbbra is a boksz végébe húzódott. Anne lova hamar megkapta a reggelit, de a lány nem volt benne biztos, hogy be merjen-e lépni Tévedéshez. Elhúzta a reteszt, majd óvatosan kinyitotta az ajtót. Tévedés minden izmában megfeszült, és fenyegetően nézett a lányra.
-Nyugi, nem bántalak! - szólt a lóhoz kedvesen. Az a hang hallatán kicsit megnyugodott, de akkor sem mert közelebb menni hozzá. Anne beletöltötte a takatmányt a vödörbe, majd elindult kifele, de előtte még egy almát gurított Tévedés elé. A ló az almát megette, majd a vödör felé indult. Nem igazán evett még ilyet, de láthatólag ízlett neki. Közben Csalfa már végzett a reggelivel, és a lány zsbét böködte. Kapott is egy almát, majd a lány eltűt, és nemsokára feltűnt a lószerszámokkal.
-Különös, hogy ma még nem láttam Kevint - gondolkodott hangosan.
Kivezette a lovat az udvarra, és meglátta a fiút, amint Ámort nyergelte. Odament hozzá, majd ismertette aznapi terveit.
-Vigyünk ki egy ásót, hogy tudjunk gödröket ásni, amit majd gallyakkal betakarunk.
-Nehéz ám ilyen melegben mélyet ásni - vigyorgott a fiú.
-De egyet biztosan kell!
Elindultak, majd az erdő szélén találtak egy megfelelő helyet, ahol elkezdtek ásni. nemsokára kész lett a gödör, amiből alig tudtak kikecmeregni.
-Mostmár csak gallyak kellenek - indult Anne az erdő fele.
-Rendben, de elárulnád mire is kell ez?
-A kutyák elfogására te buta... - nevette a lány.
Hamar letakarták a gödröt, majd elindultak a tó fele.
-És zsenikém abba belegondoltál, hogyha netán belepottyan egy kutya, mégis mit csinálsz vele? Azthiszem kicsit vad ahhoz, hogy csak úgy megfogd azt pórázon hazavezesd - gondolkodott Kevin.
-Hát ezen még nem gondolkodtam, de biztosan megoldjuk valahogy!
Megmártóztak a tóba, majd indultak is vissza.
-Akkor ma már elmegyünk moziba? - kérdezte Kevin.
-Persze, hacsak nem jön közbe megint valami - vigyorgott kajánul Anne.
Kevin elindult dolgozni, Anne pedig Tévedés boksza felé vette az irányt. Belépett a bokszba, és arra szánta el magát, hogy kézből eteti meg a lovat.
Kezébe vette a legnagyob almát, majd oda tartotta az állat elé. Tévedés elég bizonytalanul szaglászta a lány kezét, majd elvette belőle az almát.
-Látod, nincs mitől tartanod te szépséges - mondta, és nagyon meglepődött azon hogy a ló milyen barátságosan viselkedik vele. Tudta jól, hogy egy vadlónak akár több hónapra is szügsége lehet, amíg megszokja az ember közelségét.
Erőtt vett magán, és miközben kedves szavakat suttogott a lónak, megpróbálta megérinteni. Tévedés először elugrott előle, de a lány újra próbálkozott. Mostanra már sikeresen. Végigcsúsztatta kezét a ló nyakán, majd közelített a feje felé. Az állat tele volt sebekkel és karcolásokkal. Anne keze mostmár a ló fejét simogatta. Tévedés még mindíg menekülésre készen állt, de sokkal nyugodtabb volt mint eddíg.
-Aszthiszem mi ketten jól megleszünk - suttogta az állat fülébe.
-Ezt meg hogy érted el? - hallotta Kevin csodálkozó hangját a háta mögül.
A pillanat varázsa elmúlt, a ló elhátrált Anne-től.
-Nem tudom - válaszolt, miközben kisétált a bokszból.
-Szerelem első látásra? - kérdezte kajánul.
A lány erre csak mosolyogni tudott, és azt gondolta magában, hogy nem csak Tévedés iránt.
-Indulhatunk?
-Máris 3 óra lenne???
-Dehogy - kacagott Kevin - csak az a film amire vinni szeretnélek 10-kor és 20-kor van, tehát el kellene indulni...
-Rendben, 10 perc és jövök.
Azzal elindult a ház fele, átöltözött bekapott egy kenyeret, majd indult is. Kevin már várta az autójába. Szépen rendben tartott kocsi volt. Épp időben érkeztek és a film remek volt. Egy lányról szólt, meg a lováról, akit elraboltak, de a lány visszaszerezte. Voltak ilyesztő részek is, -mint pl.: amikor a ló hatalmas gödör felett ugratott, aminek a másik felén megint elkapták-, de ezeken a részeken odabújt Kevinhez, ami jó érzés volt. A film után még beültek egy pizzára, aztán elindultak haza. Anne kiszállt a házuknál, de kapott búcsúzoul 2 puszit. Amint belépett az ajtón bátyja fogadta, aki mintha Anne nővére lenne, faggatni kezdte. A lány mesélt neki -persze nem mindent, azt majd Alice-nak a legjobb barátnőjének, aki itt alszik náluk a hétvégén. Elindult le az istállókhoz, de előtte tett egy kitérőt Csalfához.
Az istállóban Tévedés már nézelődött kifele, nagyon bátor egy paci. Anne úgy vélte, hogyha tényleg ennyire megbízik benne a ló, talán megpróbálhatná lecsutakolni. Azzal elindult, és Csalfa keféivel és vakaróival, meg persze egy kötőfékkel tért vissza. A bokszba érve egy almát adott tévedésnek, aki fújtatva szagolgatta az ismeretlen holmikat a boksz alján. Rácsúsztatta a kötőféket a ló fejére majd kikötötte, és közben azon gondolkodott, hogyan lehetséges ez, miközben ő egy vadló. Volt egy olyan sejtése, hogy talán házi ló volt, csak elszökött, és a vadlovaakhoz csapódott. Lecsutakolta a lovat, aki ezt igen szépen tűrte. Gondolt egyet, és az előbbi dologtól felbátorodva kisétáltatta az udvarra. A ló először jobbra- balra ugrált, majd megnyugodott, és utána szépen követte a lányt. Anne nagyon büszke volt magára. Odavezette Csalfához, és megkönnyebülten vette észre, hogy a két ló összebarátkozott, és barátként tekintettek egymásra. Felszerszámozta Csalfát, majd Tévedést száron vezetve elindultak a szántóföldek felé. Anne-ben egyre inkább az a benyomás rajzolódott ki, miszerint Tévedés házi ló volt.
Már visszafelé tartottak, amikor egy lovasszekér jött velük szemben. A szekéren egy nagyon mogorva ember ült, aki amikor meglátta a kis csapatot felkiáltott.
-Te még élsz, te istencsapása!

Az ember hangja tele volt gyűlölettel.
-Te lány hol találtad azt a lovat? - kérdezte mogorván.
-Én.... én... a réten kutyák támadtak rá, és mi.... és mi hazavittük, és most ott neveljük.
-Ha rám halgatsz, hagytad volna ott a réten. Egy nagyon beteges nagyon gyenge állat (mármint 3 éve az volt) - morgott az öreg.
-Helyedben nem fecsérelnék rá ennyi időt. - ezzel leugrott a szekérről, és Tévedés felé indult.
A ló sunyított és menekülni próbált előle.
-De mostmár nagyon erős, jó igásló lenne - gondolkodott hangosan az öreg.
-Ő mostmár az enyém -  kiáltott Anne, és maga is meglepődött a hangvételén - maga kidobta és hagyta volna elpusztulni.
-Az lehet de mostmár kérem vissza!
-Nem - azzal Anne jelt adott Csalfának az indulásra.
-Még hallani fogsz felőlem te kislány! - mondta, és az öklét rázta a lány felé, aki mostmár a 2 ló társaságában ügetett vissza a telepre.
Otthon mindent részletesen elmesélt szüleinek és Kevinnek, akik valószínüleg ugyanolyan tanácstalanok voltak, mint Anne.
-Elvileg már nem az övé - gondolkodott Angie -  kirakta, és mostmár a mi birtokunkon és közel 3 éve.
-Ne félj Anne úgyis itt marad - jelentette ki Kevin, mire James heves bólogatásba kezdett.
A két fiatal elindult az istállók felé, és közben mélyen a gondolataikba roskadva meneteltek egymár mellett.
-Ki kéne menni megnézni a csapdát - szólalt meg Anne.
-Rendben! Hozom Villámot, te pedig nyergeld fel Csalfát.
-Nem, Csalfa elfáradt, 2× volt ma kint, nem akarom túl eröltetni. Asztiszem hogy én Dongóval megyek.
-Rendben.
Nemsokára elindultak a csapda fele, és alig akartak hinni a szemüknek. Vagy 7 éhes kutya mosgott rájuk a veremből.
-Szép fogás - dícsérte Kevin Anne-t.
-De mit csináljunk velük?
-Nem tudom. Menjünk haza és szóljunk a szüleidnek, ők biztosan kitalálnak valamit.
Visszavágtattak a telepre, ahol Anne tájékoztatta szüleit, akik kirendelté az állatmentő szolgálatot. Azok 10 perc alatt kiértek, és kis idegenvezetéssel eljutottak a gödörig. Onnan kihalászták az összes kutyát, majd elvitték őket.
-Reméljük nincs több - mondta James.
Az udvarról egy elég különös hang szólt, mintha fegyverrel lőttek volna. Kitömörült a család -és persze Kevin is- a tornácra. Egy ütött-kopott kisteherautó, mögötte egy nagyon ócska utánfutóval.
-A gebémért jöttem - szállt ki a zsémbes öregember a kocsijából.

Tovább a negyedik fejezetre >>>