Anne Green
Tévedés hazatér

1. fejezet

Tévedés már 2 hete vana birtokon, és egyre letörtebb. Igaz, hogy rendesen eszik, és nagyon szófogaó ló, de valami miatt a szomorúság ott van a szemében.
-Vajon mi baja? - kérdezte Anne Kevint, miközben a lovat vezette be az istállóba.
-Talán haza szeretne menni.
-De ő itt is boldog... - azzal elkezdte felnyergelni a lovat.
-Hát nem tudom... Mindegy. Ma mit csináltok?
-Arra gondoltam, hogy ugratunk kicsit.
-Csalfa?
-Egyre jobban, de még 1-2 hétig kímélni kell, tehát csak futószárazom. - válaszolt a lány. Pár kete, a ló meghúzta a bokáját az egyik tereplovaglás során, és az csak most kezdett el gyógyulni Anne gondos munkájának köszönhetően.
Anne felült a nyeregbe, és elindult a gyakorló pályára. A lovat ezalatt a 2 hét alatt igyekezett beiskolázni, és szerencséjére, a ló nagyon könnyen tanult.
-Én aszthiszem megyek, mert még vár rám 1-2 ló, meg 1-2 boksz - sóhajtott Kevin, és elindult visza az istállók felé.
Anne elindult egy akadály felé, szépen rávezette a lovat, aki könnyedén vette az akadályt. A lány megdícsérte, majd indultak a következőre, ami kicsit már összetettem volt. A lónak ez sem jelentet akadályt, de a lány érezte, hogy nem adja bele a lelkét.
Még egy fél órán át az átmeneteket és a megálásokat, és amikor végeztek, lecsutakolta a lovat, majd kivezette Csalfa mellé a legelőre. A 2 ló üdvözlésként összedörzsölte az orrát, majd Csalfa folytatta a legelészést, míg Tévedés a legporosabb részen meghempergett.
A lány mosolyogva indult el az istállók felé, hogy megkeresse Kevint.
-Segíthetek valamit? - kérdezte a fiút, aki épp Villám patáját takarította.
-Mindjárt végzek, már csak Ő maradt - paskolta meg a ló nyakát.
Kivezették a lovat az egyik csöndes legelőre, majd leültek a fűre és beszélgettek.
-Nem tudom hogy mi baja lehet... - mondta Anne, miközben egy fűszállal szórakozott.
-Mondtam! Szerintem hiányzik neki  a "vadlóság".
-Biztosan nem - mondta Anne, de nem volt teljesen biztos benne, hogy ez így is van.
-Terepre kimegyünk? - váltott témát a srác.
-Talán, bár nem tudom kivel... Csalfával még nem lehet, Tévedés meg, Tévedés meg... - nem fejezte be a mondatot. Titkon félt attól, hogy ha a ló ismerős terepet érez a lába alatt, akkor majd biztosan ott akar maradni, vagy ledobja, vagy....
-Gyere Villámmal, úgyis ráfér a mozgás.
-Okké. Akkor menjünk.
Anne Villámot, Kevin pedig Ámort nyergelte fel.
-Merre? A tóhoz?
Azzal elindultak. Az utat többnyire csöndben tették meg, mindketten a saját gondolataikba merültek.
Körbesétálták a tavat, majd elindultak vissza. Hazafelé az erdei ösvényen mentek. Egyszercsak, hatalmas vonyítást hallottak a távolból. Anne hátán végigfutottt a hideg, és gyorsabb tempóra ösztökélte a lovat.
-Mi volt ez? - kérdezte megszeppenve a fiút.
-Fogalmam sincs. Talán valami kutya - találgatott a fiú.
-Remélem nem fenyegeti megint valami veszély a vadlovakat, vagy éppen a mi lovainkat.
-Inkább siessünk haza, és figyelmeztessük a többieket, hogy figyeljék a karámokat főleg az erdő felölieket.
Mikor hazaértek, az udvaron nagy nyüzsgés volt. Mikor Dave észrevette hugát, elindult feléjük.
-Sátán eltűnt, valószínű kiszökött - újságolta a fiú, és a ló karámja felé mutatott, aminek egy része ki volt dőlve.
-Kutyák vannak az erdőbe! Azonnal meg kell keresni - esett kétségbe Anne, miközben a telep leghíresebb tenyészménére, a fekete és izmos, kissé ravasz lóra gondolt.
-Akkor nyeregbe mindenki!
Anne már nem vihette Villámot, mert az elfáradt, az összes többi lovat nyergelték már - mármint akit lehetett. Anne-nek nem volt más választása; behozta Tévedést a karámból, és felnyergelte.

Tovább a második fejezetre >>>